Ön a(z) 13274. látogatónk.      Jelenleg az weboldalt 1 fő nézi.

KUNG FU STÍLUSOK

Réges-régen Kínában, akkortájt, amikor a Sárga Császár, Chin Si Huang Di élt és uralkodott, egy sárkány jelent meg a birodalom területén.
Fosztogatta a falvakat, elrabolta az embereket, és feldúlt mindent, ami az útjába került. A Császárnak - hogy megvédje országát - meg kellett küzdenie a sárkánnyal. A Császár hűséges írnokai lejegyezték harcuk minden mozdulatát. Az így leírt technikák szolgáltak alapul a kung-fu kialakulásához és fejlődéséhez.

A kung-fu stílusokat három osztályba sorolhatjuk:

1. Shaolin templomi stílusok;
2. a templomból származó, nem templomi stílusok; és
3. családi stílusok, avagy Pai.

Az 1. osztályban azok találhatók, amelyeket gyakran és tudatosan tanítanak a templomokban; sok a Shaolin előtti történelmi időkből származik. A 2. osztályba azok tartoznak, amelyek a templomból származnak, mint például a Wing Chun és a Hung Gar.

Sok mozdulat az állatok mozgását utánozza. Néhány rendszer csak egyetlen állat mozdulatait vette figyelembe, míg mások több állat mozdulataiból tevődnek össze. Az egyállatos rendszereknél minden védés, ütés és állás egyetlen állatot utánoz. Mindegyik rendszer más és más bizonyos szempontokból, hiszen minden állatot más és más természetűnek teremtettek. A legtöbb stílus azért nem volt túlságosan szabályos: az északi sáska például, sáska mellett, tigris kéztechnikát is alkalmaz, és az általános északi lábmunkája is keveredik a majoméval.

A Shaolin kung-funak öt alapstílusa van. Ezek a Tigris, a Sárkány, a Kígyó, a Leopárd és a Daru.


Az öt stílus röviden összefoglalva:
A százhetven technikai elemet öt stílus foglalja magába:
sárkány, tigris, leopárd, kígyó és daru.

Pai azt tanította, hogy az ember öt lényeges dologból áll:
1. szellemből
2. csontból
3. erőből
4. chiből
5. inakból

Ezeket a lényeges dolgokat összhangba kell hozni, és hatásos egységgé kell olvasztani. Ezen belül meg kell teremteni a keménynek és a lágynak, belsőnek és külsőnek, lényegesnek és lényegtelennek a szintézisét.
A sárkány stílus a szellem művelését képviseli. Erőre itt nincs szükség. A chi a köldöktájékra összpontosul, a test pedig könnyed és eleven marad. A vállak legyenek egyensúlyban, az öt központ (a szív, a két tenyér és a két láb) szimmetrikus kapcsolatban álljon egymással. A mozgás a levegőben úszó sárkányéhoz hasonlatos, ami minden irányba képes mozogni.
A tigris stílus a csontokra ható gyakorlást képviseli. Légy erős, és tartsd a vállaidat és a törzsedet szilárdan. Engedd, hogy a tested emelkedjen és süllyedjen, amikor a chid kering, és tartsd nyitva a szemeidet. Ez a mozgás hasonló a dühös tigriséhez, amikor a fák közül kiugrik.
A leopárd stílus az erőt képviseli. Bár a leopárd nem néz ki olyan félelmetesnek, mint a tigris, nagyobb erőkifejtésre képes. Mivel szeret ugrani, a törzse és az alsó végtagjai erősebbek, mint a tigrisé. Hajlítsd be az ujjaidat. Hogy majdnem ökölbe legyenek szorítva, légy erős és mély lovaglóállásból süllyeszd és emeld a testedet.
A kígyó stílus a chi kimunkálását példázza. Végezz egy nyugodt és ritmikus ki- és belégzést. A kígyó chije egész testét elárasztja oly módon, hogy amikor valamihez hozzáér, puhának tűnik, ami nélkülözi az erőt. Valójában azonnali erőkifejtésre képes, úgy, mint a legerősebb ember. A régi mondás szerint: "A legjobb acélt, mint kötelet lehet a cölöp köré tekerni". Ezt példázza ez a stílus. Az egész test állandó mozgásban van - lágy, de mégis erős, hajlékony, de mégis szilárd. A két ujjat úgy használják, mint a kígyó nyelvét.
A daru stílus az inak gyakorlását mutatja be. Az inak a lábakból erednek, de a szellem áthatol a testen. A vállakat mindig lazán kell tartani, és a lábak, kezek harmóniájára ügyelni kell. Az akaratnak nyugodtnak kell lennie, a tudat pedig a távolba irányul.